Munkácsy Buziásról Beodrára, a gróf Karácsonyi családhoz rándult át. Ottani tartózkodásának leírásából alábbi emlékét idézem: „A kastély konyháját rajzoltam, amint jönnek a koldusok heti alamizsna-osztásra. A parkban is dolgoztam, de mihelyt lépteket hallottam, úgy elbújtam, mint a nyúl. Egyszer, egy menekülés közben a kastély úrnőjébe botlottam. A jó asszony látva végtelen zavaromat, megszólított s érdeklődést tanúsított vázlataim iránt. Ezután már jobban éreztem magam a kastélyban, berzenkedő önérzetem le volt cirógatva. Jó dolgom volt Beodrán. A mészárosné – minden tisztelettel legyen mondva – jól megtermett, csinos szőke menyecske volt, kedve csak úgy harsogott ki belõle. Akkorákat kacagott, hogy rengett bele a szoba. Engem meg tömött, csordultig rakta tányéromat az ebédnél, heti egy forint ötven krajcárért. Lerajzoltam a gazdát is, a feleségét is.”
http://www.nyugatijelen.com/archiv/2002/2002%20majus/maj.%208%20szerda/j8.html