A
Karácsonyiak
Karácsonyi
Krisztián Norbert gyűjtése
Karácsonyi (Beodrai nemes és
gróf).
A család neve – úgy látszik
– a Gratianus kereszt-névből (magyarul Karátson)
származott.
A család első ismert őse Gratianus
volt, ki a családi hagyomány szerint Francziaországból
származott és 1591-ben telepedett le a moldvaországi
Badocsányban. Innen a család Erdélybe került, hol a
Karátson nevet vette föl s egykorú okiratokban az új
név mellett még a régit is ott találjuk
zárójelben. A család birtokában levő
ereklyék szerint a család már a
beköltözés előtt is nemes volt és
czímerlevelét valószínűleg az egyik
erdélyi fejedelemtől nyerte. Kristóf Gáspár
(sz. 1652.) fia Kristóf a Szolnok-dobokai mikulai birtokért
pereskedett. Az erdélyi fejedelmek és magyar királyok a család
nemességét többször megerősítették.
Így Mária Terézia királynő is, ki
Kristóf és fivérei részére új
nemeslevelet állított ki. Kristóf első fia Deodat
(Bogdán) 1781-ben 103.000 forintért megvette a
kincstártól Beodrát, melyre királyi adományt
is nyert és a Karátsonyfalvi előnevet a Beodraival
cserélte föl. Testvére Simon. – Adeodatus
fiától Kristóftól származik a ma is
virágzó nemesi ág, míg a grófi ágnak
Lázár volt az őse. Lázár (sz. 1759.)
Torontál vármegye alispánja és később
országgyűlési követe. Körülbelül 300.000
forintra rúgó összeget adományozott
jótékony czélra, alapítványokat tett a
Ludovikában és a franczia háborúk idején 100
főből álló inszurrekcziós csapatott
állított ki; érdemei elismeréséül
Ferencz király a grófi ranggal akarta megjutalmazni, hanem ő
ehelyett inkább a nagy- és kiszsámi uradalmakat
kérte donáczióba, melyeket meg is kapott. 1805-ben
megvette gróf Draskovits Ferencztől Bánlakot, Dolaczot,
Offszeniczát, Szókát és Partost. Leánya
gróf Keglevich Sámuelhez ment nőül; fia Lajos (sz.
1793.), neje: Starhemberg Mária Lujza birodalmi grófnő.
Ennek fia Guido (sz. 1817, † 1885.) 1842-ben Temes vármegye
főszolgabírája, 1848-ban honvédőrnagy, a pesti
nemzetőrök parancsnoka; majd menekülnie kellett és
birtokait elkobozták. Kegyelmet nyervén, 1867-ben a
csákovai kerület országgyűlési
képviselője, cs. kir. kamarás, v. b. t. t., az I.
osztályú vaskoronarend vitéze stb., 1858 decz.
28-án birodalmi grófi rangot nyert, melyet 1874 márcz.
14-én legfelsőbb elhatározással Magyarországra
is kiterjesztettek. 1851-ben nőül vette Puchói és
Csókai Marczibányi Mária csillagkeresztes és
palotahölgyet. Leányai: Adrienne, Melanie, Guidobaldina,
Mária, Ilma és Ilona. Fiai: Aladár (szül. 1859.),
országgyűlési képviselő, cs. és kir.
kamarás, a főrendiház tagja. Birtoka: Beodra. Jenő
(szül. 1861.) Európának majdnem valamennyi
államát és Afrika egy részét beutazta. A
bánlaki hitbizományi uradalmat mintagazdasággá
fejlesztette. 1890-ben cs. és kir. kamarássá
nevezték ki. 1896 óta a zichyfalvai kerület
alkotmánypárti képviselője és a
vízügyi bizottság elnöke. Mielőtt
megválasztották, tevékeny részt vett a
főrendiház tanácskozásaiban; jelentős szerepe
van a megyei életben is. 1896-ban budai palotájában
fényes estélyt adott, melyen megjelent a király is
egész udvartartásával és a Budapesten
időző főherczegekkel. 1908 őszén pedig XIII. Alfonz
spanyol király és neje Viktória Ena királyné
tiszteletére adott estélyt, melyen résztvett
királyunk is. Érdemeiért a v. b. t. t. czímet
nyerte. Ezenkívül a vaskorona- és a spanyol III.
Károly-rend nagykeresztese, a souverain máltai lovagrend tb.
lovagja, a torontálmegyei nemz. munkapárt társelnöke,
a torontálvárm. közműv. egyesület elnöke, a
bpesti önk. mentőegyesület elnöke s mint ilyen, megkapta a
német császár hozzájárulásával
a Deutsche Gesell. f. Samariter u. Rettungswesen-től az Esmarch orvosi
érmet. Sokat áldoz jótékony és
közhasznú czélokra és a vármegye
monografiájának kiadhatását is 2000 koronás
adományával mozdította elő. Felesége
Andrássy Karolina grófnő, csillagkeresztes és
palotahölgy. 1907-ben a trónörökös őt
választotta kíséretébe a spanyol király
esküvőjére. Kamilló (szül. 1863, † 1908.),
cs. és kir. kamarás, 1895 óta a főrendiház
örökösjogú tagja volt. A fent említett
Kristóftól származik a nemesi ág. Fia:
Bogdán. Ennek fia: I. László, 1827-ben Torontál
vármegye szolgabírája, 1836–48-ig alispánja,
1843-ban országgyűlési követe, 1848-ban pedig
főispánja. Antal 1848-ban országgyűlési
képviselő († 1882.), I. László († 1869.).
Fiai: Ferencz († 1881.) és II. László. Ferencz fia,
Andor. A nemesi ág birtoka Beodra; a grófi ág ottani
birtokait felparczellázták.
Czímer (grófi): négyelt paizs, a
3. és 4. közé beékelt ötödik mezővel
és vágott szívpaizszsal. Ebben fent vörösben
koronás kétfejű aranysas, lent ezüstben fekete
mérleg. A nagy paizs 1. és 4. kékben szemközt fordult
koronás syrén, halfarka jobbra (balra) hajlik, baljában
(jobbjában) pedig balra (jobbra) ezüst kettős keresztet tart,
másik kezét csípőjére illeszti; 2. veresben
jobbra fordult, két hátsó lábán
álló ezüst-bika, arany nyakövvel, arany szarvakkal,
patákkal és farkkal. 3. Veresben egyenesen álló
szemközt fordult medve, jobbjában vízszintesen tartott
karddal, melynek hegyét baljával fogja. 5. Ezüstben
ágaskodó, jobbra fordult kék párducz
torkából és füleiből kitörő tűzzel,
jobbjában babérkoszorús kivont kardot, baljában
levágott török főt tartva. Grófi korona. Öt
sisak. Sisakdíszek: 1. (középső) szívpaizsbeli
sas. Takarók veresarany-veresezüst.
Karátsonyi.
Karátsonyi (karátsonyfalvi és
beodrai), gróf. A család neve – úgy látszik
– a Gratianus kereszt-névből (magyarúl
Karátson) származott. A család kimutatható első
őse Gratianus (a hagyomány szerint Bábó ex linea
Lusignan-tól származik) 1591. Moldvában élt. Innen
a család Erdélybe került, hol a Karátson nevet veszi
fel, de zárójelben megtartja régi nevét is.
Ugyanilyen változáson ment át a család
czímere is; a bevándorlás idejében a
czímerben látható Meluzina tükröt tartott
kezében, ezt később a magyar czímerből
kölcsönzött kettős kereszttel cseréli fel. A
család – a családi ereklyék bizonysága
szerint – már beköltözése előtt is nemes
volt. A mikolai és karátsonfalvi birtokokat az erdélyi
fejedelemtől kapták. Az erdélyi fejedelmek és magyar
királyok a család nemességét többször
megujitották és megerősítették, úgyszintén
Mária Terézia királyné is. Kristóf fia
Deodat-Simon
A birodalmi grófi rangot 1858. decz. 25., az
örökös főrendiházi tagsági
jogosultsággal összekötött magyar grófi
méltóságot pedig 1874. márcz. 14. K. Guidó
kapta. Ennek az ágnak őse Lázár (szül. 1759.),
torontáli alispán, utóbb országgyűlési
követ. Mintegy 300.000 forintra rugó összegeket
adományozott jótékony czélra,
alapítványt tett a Ludovicában, s a franczia
háboruk idején 100 főből álló
felkelő csapatot állított ki. Érdemei
elismeréseül Ferencz király a grófi ranggal akarta
megjutalmazni, de ő e helyett a nagy- és kis-zsámi uradalmat
kérte donátióba, amit meg is kapott. 1785-ben megvette
Draskovich bántól a bánlaki uradalmat, amely a
török hódoltság alatt a temesvári pasának
nyári tartózkodási helye volt. Unokája Guido (szül.
1847., megh. 1885.) 1841-ben Temes megye főszolgabírája,
1848-ban honvéd őrnagy, a pesti nemzetőrök parancsnoka,
majd menekülnie kellett, birtokait pedig elkobozták.
Később kegyelmet nyervén,
A család nemesi és grófi
ágon virágzik, czímere: